Pár nappal ezelőtt lett egy egészen saját íróasztalom. Egy igazán teljesen saját, amin én dolgozom, és olyan lehet, amilyennek szeretném. :-) Egy ilyen írós-szöszmötölős típusnak, mint én, nagyon sokat jelent a saját íróasztal, és nekem most ennél is többet jelent, mert egy új korszak kezdetét jelképezi... és muszáj is leírnom, milyen. Igazából egyáltalán nem íróasztal, és nem is új - évekig a kinti asztalunk volt a teraszon. Amikor megkopott az eredeti festése, lecsiszoltuk és újrafestetttük - mostanra ismét megkopott egy kicsit, de éppen így tökéletes, benne vannak a kint töltött nyári óráink, beszélgetéseink, nevetéseink, jóízű eszegetéseink, kávézásaink... igaz, nincsenek fiókjai, és itt-ott kicsit hullámos a felülete a nyári esőktől, de mégis szebb és értékesebb nekem, mint egy bármilyen szupercsodálatos, vadonatúj íróasztal. Pedig utánanéztem a lehetőségeknek, de egyik asztal láttán sem éreztem azt szívdobogást, ami bizonyítja, hogy éppen az az igazi... és aztán egyszer csak bevillant, hogy a régi kerti asztalt már nem használjuk, mi lenne, ha... hát behoztuk, letöröltük, a helyére állítottuk - és jött a szívdobogás. :-) Ő az igazi, ehhez kétség sem fér.
Úgyhogy most van egy imádott íróasztalom - viszont eddig nem voltak hozzá írószertartóim, márpedig ez nekem elengedhetetlenül fontos, tudjátok, olló, ragasztó, alkoholos filcek, ecsetek... a korábbi, konzervdobozból készült tartókban a Nagyobbi tárolja az ezerféle rajzeszközét, pedig azok nekem is nagyon tetszettek, de nem adja nekem. :-) Így aztán végül arra gondoltam, maradok a konzervdobozoknál, végül is mindig van nálunk eltéve legalább tíz kiürült darab. Bevonni pedig először mintás papírral akartam, de ehhez a régi asztalhoz valahogy nem illettek volna... de milyen szerencse, hogy az elrongyolódott konyharuhák használható részeit mindig elteszem, mert végül ezek mellett döntöttem. :-)
Először is kikészítettem a konzervdobozokat és a konyharuhadarabokat:
A konyharuhákból akkora darabokat vágtam, amelyek szélessége megfelelő volt a konzervdoboz bevonásához (ezt könnyen lemérhetjük, ha a dobozra próbáljuk), a magassága viszont lényegesen több - ez azért fontos, hogy a maradékot vissza lehessen hajtani a doboz belsejébe, így az esetlegesen élesen maradó perem nem okozhat sérülést.
Fogtam egy konzervdobozt, és a külsejét mindenhol alaposan bekentem papírragasztó stifttel, majd körben rahajtottam az anyagdarabot:
A szabadon maradó anyagrész belsejét bekentem ragasztóval (itt nem kell nagyon alaposnak lenni), és visszahajtottam a doboz belsejébe, rá is nyomogatva a belső falra az anyagot:
Ugyanígy bevontam a többi konzervdobozt:
(Ezen a ponton még elővettem két másik konzervdobozt, és azokat is bevontam, annyira megtetszett a dolog :-) )
A textillel borított dobozokra körben egy-egy szalagcsíkot ragasztottam:
Végül pedig már csak megírtam öt öntapadós címkét, és ezek a csíkokra ragasztottam.
Ezzel el is készültek az újrahasznosított asztalomhoz az újrahasznosított írószertartók :-)
Gyanús, hogy mostanában sok íróasztali ötlet lesz a blogon :-) :-)
