Ez a dolog akkor jutott eszembe, amikor megszámoltam az evőeszközöket, és 12 késsel, valamint 16 villával szemben 29 evőkanalat találtam a fiókban (és biztos, hogy az Alumínium Alkonyban is van még vagy tizenöt). Nem is értem ezt az aránytalanságot, hogyan? Mikor? Miért? De mindegy is, gondoltam, újabb kihívás barkácstéren, ami sosem árt. A kanalak mint mécsestartó ötlet már megvolt, tehát valami teljesen új kellett - és persze az sem árt, ha húsvéti az elgondolás... no és akkor beugrott a kiscsibe, valószínűtlenül hosszú manósipkában, és azt gondoltam, egy próbát megér. Persze ez így biztosan nem érthető, de mindjárt kisül a képekből, hogyan is lett csibe az evőkanálból :-)
Ez itt egy evőkanál. Ennél többet nem is tudok mondani róla. Szimpla, vékony, a hátoldalán már foltos és karcos - hasonló még egy darab van a fiókban, úgyhogy azt éreztem, az sem igazi veszteség, ha valami katasztrófa sül ki a dologból.
Először is lekentem fehér alapozó akrilfestékkel, három rétegben (ha ecsettel viszünk fel fémre ilyen sűrű típusú festéket, az mindig csíkos lesz - de ennek itt nincs jelentősége).
Sárga és piros festés következett - a sárga maga a csiberész, a piros pedig a sapka csíkjaihoz:
Szemek és csőr alkoholos filccel, a sapka végére pedig pillanatragasztóval egy pompon - itt már kezd alakulni a csibeség :-)
Végül pedig két kis kartonszárny sárga papírból, fonalból két cingár láb (mindent pillanatragasztóval rögzítettem a kanál belsejében) - és elkészült az evőkanálból lett sapkás kiscsibe.
Még muszáj volt egy masnit ragasztanom a nyakába, így lett igazán jólöltözött.
Szerintem (de az elfogultságom nyilvánvaló) igazán ennivaló :-)
