Valamiért nem igazán van (volt) bizalmam sokáig azokban a tortákban, amelyeknek nincs tölteléke és bevonata. Elképzelhetetlennek gondoltam, hogy az ilyen torták nem lesznek fojtósak, szárazak vagy unalmas ízűek... és egyáltalán, úgy éreztem, az ilyen sütemények teljesen illegálisan és önkényesen használják a "torta" megnevezést, mert hát teljes képtelenség így hívni valamit, aminek nincs legalább két rétege, és mi az, hogy nincs rajta semmilyen máz?
Aztán... de nem, ezt a történetet régebben kell kezdeni. Amikor sok-sok éve Hugh Fearnley-Whittingstall, az angol médiaszakács egy akkor még egészen újszerű gasztrosorozat keretében leköltözött River Cottage-be, egy vidéki falucskába, hogy ott bebizonyítsa, a vidék ízei kenterbe vernek mindent, egyszerűen leragadtam a tévé elé. Hugh akkor még fiatal volt, laza, hosszú hajú, és általában eléggé hevenyészett külsővel szerepelt a sorozatban, de már akkor megfogott a profizmusával és tökéletes receptjeivel. Külön szerettem benne, hogy nem jött semmilyen extra hozzávaló-igényekkel, nem hangoztatta, hogy márpedig nem élet az élet a totálisan beszerezhetetlen távol-keleti magpaszták és eldugott indiai piacokon kapható fűszerkeverékek nélkül, nem akart tökéletesen belőtt frizkóval, tökéletesen belőtt mosollyal kavargatni vadiúj rozsdamentes edényekben, és leginkább nem akarta bebeszélni, hogy főzni mindenki tud, és kell is, és mi az, hogy egész napos meló után neked nincs félórád összedobni egy négyfogásos vacsorát... szóval, tök normális pasas volt, sőt, az is maradt.
Többet nem is írok róla, mert már nem ez az első alkalom, hogy szóba hozom - de kb. másfél évvel ezelőtt végre megjelent magyarul is egy szakácskönyve, a River Cottage minden napra (River Cottage Everyday, Alexandra, 2012.), és én azóta már számtalanszor merítettem belőle, mert a receptjei úgy jók, ahogy vannak. Most például egy olyan csokoládétortát szeretnék megosztani veletek (illetve sajnos csak a recepjét :-) ), amit sokáig kerülgettem a könyvben, a fenti, töltelék és máz nélküli tortákkal kapcsolatos ellenérzéseim miatt - de amióta először megsütöttem, még jobban szeretem Hugh-t, mint eddig. :-) Ez a torta ugyanis úgy, ahogy van, tökéletes, mindössze 6 hozzávalóból - töltelék nélkül is puha, bársonyos, nedvdús, és a máz sem hiányzik senkinek sem a tetejéről. De gondolom, beszédesebb,ha elmondom, hogy hiába akartam lefotózni már az első példányt, mire elővettem a gépet, már nem volt mit - úgyhogy sütnöm kellett egy másodikat, és még úgy is rohanni a fotóval... szörnyen elpárolgós típus :-)
Hugh gyors és gazdag csokoládétortája
Hozzávalók:
250 g étcsokoládé (pasztillák vagy darabokra tört, nagyon jó minőségű)
250 g vaj
4 közepes méretű tojás
200 g kristálycukor
50 g liszt
50 g őrölt mandula
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra.
Egy kapcsos, 23 cm-es tortaforma aljába tegyük sütőpapírt, és válasszuk szét a tojásokat. Vízgőz fölött olvasszuk össze egy tálban a csokit és a vajat. Közben a cukrot és a tojássárgákat keverjük össze egy tálban, és tegyük hozzájuk a felolvadt vajas csokit is, majd tegyük hozzá a lisztet és darált mandulát is - keverjük is össze az egészet.
Egy másik tálban verjük kemény habbá a tojásfehérjéket, majd óvatosan, hablapáttal forgassuk bele a csokis masszába - a cél, hogy a hab a legkevésbé törjön össze, de szépen elegyedjen el.
A keveréket öntsük a tortaformába, és tegyük az előmelegített sütőbe 30 percre. Ennyi pontosan elég is neki, így éppen megszilárdul, de közben puha és lágyan ragadós marad.
10 percig hagyjuk hűlni, ezután már akár tálalhatjuk is - melegen és hidegen is csodás. Lehet tálalni tejszínhabbal, görög joghurttal, fagyival... de önmagában, egy kis porcukorral a tetején is tökéletes társunk lesz, ezt megígérhetem. :-)
