Ismeritek Szabó Magdától a Sziget-kék című meseregényt? Ebben fontos szerepe van egy bizonyos kék színnek, amiről csak akkor lehet biztosan tudni, hogy ez az a különleges, Sziget-kék szín, amikor meglátja az ember...
Egészen az idei nyárig azt hittem, a Sziget-kék szín csak Szabó Magda csodálatos, ezerszínű fantáziájában létezett. De amikor Olaszországban jártunk, Friuli-Venezia Giuglia tartomány hegyvidékén, egyszer csak megláttuk ezt a színt. Egy elmondhatatlan szépségű tó viselte, a Lago di Sauris - és bárcsak le tudnám írni, milyen volt ez az árnyalat, vagy bárcsak a fotók meg tudnák mutatni pontosan, de nem... ezt a színt ott lehet csak látni, élőben.
Csodálatos dolog, hogy a világon annyi szépség van, és hogy ez a szépség milliárd formában tud megmutatkozni - itt éppen egy színben... hétköznapi, ügyetlen szavakat használva azt tudnám mondani, a türkiz és az égkék közötti kék árnyalat ez, de a valóság ennél sokkal ragyogóbb és szebb.
Ott a parton állva azt éreztem, a legnagyobb adományok egyike, hogy láthattam ezt a tavat, ezzel a nem egészen evilági, türkizkék színben játszó vizével... és amíg néztem, egyszer csak ráébredtem, hogy sírok - vajon mennyire kell ahhoz gyönyörűnek lennie egy látványnak, hogy könnyek szülessenek belőle...?
Kérlek benneteket, ha arra jártok, tegyetek egy kitérőt a Sauris-tó felé... egész életetekben emlékezni fogtok a kékségére.
És mutatok róla képet, persze, de ez nem az a kék - ez csak olyan fényképezőgépes kék. A valóságot nincs semmi, ami vissza tudná adni - csak a lélek emlékeiben tükröződő és fodrozódó kép....
