Nagyon szeretem a világítótornyokat. Már magát a jelképet is, egy kis fény a sötétségben - jó dolog. De ami mindig eszembe jut a világítótornyokról, az az egyik legkedvesebb sorozatom, amiből nem tudok kinőni: a Váratlan utazás, amelyben Gus Pike lakott egy ilyen csodás kanadai épületben a tengerparton... amikor legelőször ment itthon a sorozat, még elég zsenge korban voltam, és sokat ábrándoztam arról, hogy majd én is beköltözöm egyszer egy ilyen világítótoronyba (nyilván Gus Pike-kal együtt :-) ), de aztán amint benőtt a fejem lágya, rájöttem, hogy erre kevés az esélyem - a toronyra és Gusra is, úgyhogy megelégedtem azzal, hogy lakberendezési boltokban bámultam áhítattal a különféle, világítótorony formájú dísztárgyakat.
No de most végre elmondhatom, hogy boldog tulajdonosa vagyok egy világítótoronynak, ugyanis csináltam egyet magamnak. Egy kedves ismerősünk rendszeresen odaadja nekem a használt teniszlabdáit, és nemrég ezt megtetézte azzal, hogy a teniszlabdákat rejtő fémdobozokat is megkapom. Ezeknek aránylag hosszúak és szabályos henger formájuk van, úgyhogy tettem egy próbát, megfelelnek-e a célnak - és a végeredménnyel igazán boldog vagyok. :-) Ráadásul mivel a Kisebbik mostanában esténként, míg el nem alszik, szokott kérni egy pici fényt a szobájába, duplán örülök a világítótornyomnak, mert most ennek a fénye kíséri álomba a kisfiamat esténként.
Kiindulásként tehát a teniszlabdákat tartó fémdoboz szolgált:
Levettem róla a műanyag tetőt, erre most nem volt szükség. Fehér és piros kartonból 5 cm széles csíkokat vágtam:
Ezeket egymás után felragasztottam a fémdobozra úgy, hogy a csíkok egy picit fedjék egymást.
Fogtam egy háromdecis, átlátszó, eldobható műanyag poharat, és akkorára vágtam, amekkora éppen beillett a fémdoboz tetejébe.
Téglamintás papírból kivágtam egy kört, ezzel befedtem a doboz tetejét (illetve eredetileg ez a talpa volt):
Következő lépésként a torony legtetejét készítettem elő - egy papírgurigából levágtam egy kb. 1 cm széles csíkot. Erre egy szélesebbre vágott sütőpapírcsíkot ragasztottam, majd az alsó részt befedtem egy kis téglamintás papírral.
Az így elkészült felső részt ráragasztottam a fémdoboz tetejére, pillanatragasztóval.
Fekete papírból ajtót és ablakokat vágtam, fehér papírcsíkokból pedig a keresztléceket is rájuk ragasztottam:
Utolsó simításként pedig elkészítettem a legtetejét - fehér kartonból kört vágtam, és ezt bemetszve kialakítottam egy lapos kúpot. Fogpiszkálóból és papírból készült kis zászlót szúrtam még bele, az egészet a műanyag pohárra ragasztottam, és ezzel el is készült a saját kis világítótornyom.
A műanyag poharas részt szándékosan nem rögzítettem, mert így egyszerűen csak le lehet emelni az épületről mécsescsere esetén - mert természetesen kellett bele egy fényforrás is, ha már világítótorony: egy LED-mécsest helyeztem a sütőpapíros keretbe, ennek a fénye csodaszépen átsejlik... remélem, hogy Gusnak is tetszene :-)
És nem hagyhatom ki a zenei aláfestést sem: egy perc a szívemnek annyira kedves sorozatból - Gus Pike dala, hegedűn....
