Egyszer, egy régi Praktika magazinban volt egy fantasztikus leírás arról, hogyan lehet tegolából - azaz mediterrán kúpcserépből - csodaszép házikót fabrikálni. Nagyon megragadott ez a dolog, annál is inkább, mert az én ügyes kezű sógornőm el is készítette, és élőben is gyönyörű, ezt tanúsíthatom. :-)
Sokáig tervezgettem, hogy én is barkácsolok valami hasonlót, de egyrészt végül nem jártam utána, hol lehet tegolát beszerezni, plusz azért ez nem is olyan olcsó dolog. Szóval, az álom végül ennyiben maradt... volna, de nemrég felcsillant a remény. :-) Amióta áttértünk a környezetbarát mosásra, annak az egyik nagy hozadéka számomra a nyugodt lelkiismeret mellett, hogy nagyon klassz henger alakú dobozok maradnak a mosószóda után. Egy ilyen nagy kartonhengert elrakva jutott eszembe, hogy azt a régi tegolaálmot talán meg lehetne valósítani ezen is - nem kell utánajárni, nem kerül pénzbe, és ami még nagy pluszt jelentett a tegolával szemben, a hengerdoboz "körbejárható", tehát minden oldalról jól mutat.
Így aztán nekikezdtem - nem állítom persze, hogy ez egy gyors és könnyű munka, viszont nagyon szerettem a részletekkel dolgozni. Olyan melegen otthonteremtős hangulata volt az egésznek, hogy végül is csak egy dolog esett nehezemre: befejezni... még nagyon szívesen vettem volna aprólékosabbra a házikómat, de hát egyszer mindennek határt kell szabni. :-)
Így készült tehát az én mediterrán házam, képekkel - NAGYON sok képpel - illusztrálva.
Az alapként szolgáló mosószódás doboz így nézett ki, mielőtt átalakítottam volna:
Először is lealapoztam matt türkizzöldre akrilfestékkel. Amíg száradt, egy réteg papírzsebkendőt kisebb darabokra tépkedtem, majd előkészítettem sárga, narancssárga és barna festéket. Száradás után narancssárgával átfestettem a házat, de kevés festéket használva, hogy a zöldes árnyalat itt-ott áttűnjön. A még nedves festékes felületre rátettem az itt-ott meggyűrt zsepidarabkákat, és ezeket is átfestettem naranccsal - ezután pedig az ecsettel barna és sárga festékpöttyöket vittem fel a narancs rétegre, ezeket az ecsettel addig maszatoltam, míg összeolvadtak a színek. Mindezzel az volt a tervem, hogy a mediterrán házakra jellemző vegyes narancsos-terrakotta árnyalatok jöjjenek létre, némi málló vakolat látszatával együtt. :-)
Az eredmény ilyen lett:
Teljes száradás után egy sniccerrel kivágtam az ablakokat, ezeket aztán egy kicsit megcsiszoltam, a vágások mentén pedig barnára festettem a kartont:
Zsalugáter és ajtó gyógyszertárban kapható faspatulából (szaknyelven nyelvlapoc) készült - ezeket egy éles és erős ollóval széltében és hosszában is el lehet vágni. A rögzítésekhez pillanatragasztót használtam. Amint ez megkötött, ezeket is barnára festettem.
Ezek is felkerültek a falra, majd a doboz belsejébe csipkés-mintás anyagdarabokat ragasztottam, függönynek:
Előkerestem a dekorgumis dobozomat - a barna lapból téglákat vágtam ki, egy kis narancssárga darabkából pedig utcatábla (a felirat alkoholos filccel: Via Giuglia - egy nekem fontos olasz utca...) készült:
Készítettem virágtartókat is, amelyeknek az alapanyaga pénztárgépi papírtekercs kis gurigája - ezeket a mi egyik drága barátunk gyűjti nekem (köszi, Viki!! :-) ). Itt még natúr színben láthatók, de a későbbi képeken már szép zöldek, és növény nő belőlük. :-)
Természetesen nem hiányozhatott a két ablak közé kihúzott ruhaszárító kötél sem, fonalból, kis anyagdarabokkal ellátva:
Az utolsó nagyobb lépés pedig a tető kialakítása volt: erről nem közlök részletes lépésről lépésre képeket, mert biztosan elunnátok - de itt is félbevágott pénztárgép-kartongurigát használtam, amit pirosas-terrakottásra festettem. Középre egy éppen méretes körlapot ragasztottam, ezt is lefestettem, száradás után pedig egy kis száraz növényt ragasztottam rá (virágkötők biztosan tudják, mi ez):
Ezután már csak egy kis szépészkedés volt hátra, még zöld növény a falakra, egy bicikli a ház oldalához, kulcscsomó a kapuhoz - de ezek persze nem kötelező elemek.
Ha hozzájuttok ahhoz a régi Praktika számhoz, amelyikben részletesen leírták a tegola díszítési technikáját, szívből ajánlom átböngészésre, mert részletes az útmutató és nagyon szép maga az alkotás - de sokkal inkább anyag- és költségigényes, dekupázspapírt, rizspapírt és egyéb, nem túl olcsó hozzávalót igényel. Ez a kartondobozos verzió pedig kimondottan gazdaságos, a dekorgumi és a faspatula is helyettesíthető kartondarabokkal, a pici kartonhengerek kicserélhetők feldarabolt háztartási papírhengerre, és maga az alapdoboz helyett is bármilyen, éppen kézreeső kiürült kartondoboz is megteszi.
Végül pedig még jó pár kép a végleges mediterrán házikóról, minden oldalról, minden részlettel :-)
