Csak képekben, mert ma egy hét szabadság után újra mennem kell mókuskerekezni a munkahelyemre, és a gyerekekkel töltött sűrű, de édes napok után ez annyira drasztikus változás, hogy még írni sem tudok. Remélem, hamarosan leküzdöm ezt a súlyos posztszabadságos szindrómát, és megtalálom a szavakat :-)
A szabadságos hét kezdetén azt hittem, most aztán lesz sok-sok időm az ezer kigondolt ötletet megvalósítani - de aztán végül inkább papírállatkertet készítettem, mesét olvastam, játszottam és izgalmas beszélgetéseket folytattam a világ két legjobb beszélgetőpartnerével, egy bizonyos kislánnyal és egy bizonyos kisfiúval... és így repült el ez az egy hét, lepkeszárnyon.
Persze, azért jártunk erre-arra, és történtek nagyon jó dolgok - de a ragasztó és az olló a leginkább a fiókban maradt. Ezeken a pillangókon kívül más nem készült, ezek is csak két alapanyag, mini tortapapír és egyszerű barna csomagolópapír felhasználásával, ráadásul mindössze néhány perc alatt... de amint írtam, ez éppen így volt nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó.
