Biztos, hogy már a könyökötökön jönnek ki a koszorúk :-) De az ősz annyira alkalmas arra, hogy több kilónyi termést hazahurcoljon a család apraja-nagyja, és aztán izgatottan gyártson belőle ezerféle dolgot, ki-ki korosztályának megfelelően - a kicsik persze gesztenyeemberkék sokaságait készítik, én meg persze mi mást, mint koszorút... de ezzel a darabbal a legutolsó koszorúalapomat is elhasználtam, úgyhogy Ti joggal remélhetitek, hogy egy darabig nem lesznek koszorúk. Mondjuk legalább egy hónapig, az sok idő, ugye? Vagy inkább legyen három hét... illetve nem is tudom... :-)
Hozzá kell tennem egyébként, hogy a nagyüzemi terméspusztítás eredményeként meg is fogyatkozott a felragasztható bogyós-makkos-satöbbis készlet, úgyhogy végül a nyárról félretett barackmagokat is felhasználtam a koszorú dekorálásához - de ez nem is volt olyan rossz ötlet. :-)
Ez a koszorú mindenesetre az egyik kedvencem volt az összes őszi variáció közül - de ez sem időzött sokáig nálunk, mert az én egyik legkedvesebb barátom beleszeretett, így most már az övé. Remélem, hogy örül neki... :-)
