Bár nálunk a mindennapos sütikoncentráció is elég erős, közeledik az az időszak, amikor hirtelen mindenhol megemelkedik a keksz-, desszert és édességmennyiség, egészségesebb és egészségtelenebb verziókban, a lehető legkülönfélébb formákban és méretekben. És ez éppen így van jól :-)
Tavaly karácsony előtt, a Kifőztük decemberi számára készülve gondolkoztam azon, hogyan lehetne ezeknek a sütiknek valamilyen igazán alkalomhoz illő tálalási lehetőséget készíteni, persze olyat, ami a legfontosabb célcsoportnak, a gyerekeknek is tetszik. Ráadásul azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a kisebbek keze ügyébe nem annyira jó ötlet kitenni egy szépséges porcelántálat vagy üveg kínálót - főleg ha ez a kéz például az én Kisebbikemé -, szóval az a legjobb, ha egy nagyobb szívfájdalom nélkül feláldozható tartóra tesszük a sütiket... és ehhez elég, ha találunk otthon egy viseltes agyagcserepet.
Én egy elég csúnyán vízkőfoltos darabot kotortam elő, ezt először gondosan lemostam, majd hagytam teljesen megszáradni.
Ezután a cserepet fehér akrilfestékkel befestettem (az alapozó akrilfesték is jó erre a célra, valamint a matt fehér festék is).
Teljes száradás után átfestettem az egészet fekete akrillal, de a fehér felületből szabadon hagytam egy babaszerű formát:
Alkoholos filctollal szemet és csőrt rajzoltam a fehér fejrészre, és szorosan rákötöttem egy szalagot.
Innen már csak egy lépés volt, hogy az agyagcserépből sütikínáló szülessen: kerestem egy színben hozzáillő (=fekete) tányért. A tányér rögzítésére kétféle megoldást lehet választani: ha igazán stabil és elválaszthatatlan tálalót szeretnénk készíteni, pillanatragasztóval rögzítsük a tányér közepének alját a cserép tetejére. Ha viszont később még szeretnénk a tányért "önállóan" használni, gyurmaragasztót tegyünk a cserép tetejének jó pár pontjára, és erősen nyomjuk rá a tányért.
Az így elkészült tálalót mindig a cserépnél fogva célszerű megemelni, elővigyázatosságból. Aztán pedig már csak jól tele kell rakni a tányért sütivel - és aztán megint, és megint... :-)
