Szinte látom, ahogy kioson az erdőből, végigsurran a hűvös reggeli utakon, megsimítja a levelüket vesztett ágakat, és egyre közeledik a kertek alatt - a karácsony. Persze, egyelőre még az ősz nagy fellépése zajlik, de akkor is, az este csípőssége, a fahéjas sütemény illata vagy egy piros szalag látványa már előhozza a szívekben az év legragyogóbb ünnepét... én is azon kapom magam, hogy karácsonyi dalokat dúdolok, miközben karácsonyi ötleteken töröm a fejemet. De azért igyekszem még némi önuralmat tanúsítani... nem mintha sikerülne :-) Legutóbb arra gondoltam, a karácsony és az ősz közötti kiváló kompromisszum lehet a Mikulás - hiszen ez már nincs is annyira borzasztóan messze, és egy kicsit már szabad készülni rá... ugye? :-)
Amikor utoljára készítettem parafadugós tárgyat, egészen meglepődtem azon, hogy vannak pezsgősdugók is a készletben - mert nem mondhatnám, hogy szeretjük a pezsgőt, inkább hűvös távolságtartással jellemezném a viszonyunkat. De mindegy, jó, hogy így alakult, mert mint utólag kiderült, ez egy csodálatos alapanyag. És mivel mostanra már biztosan összeraktátok a képet, igen, a pezsgősdugókból Télapó készült, azaz nemcsak ő, hanem kedves felesége és kedvenc rénszarvasa is. :-)
A parafa pezsgősdugók egyébként azért különösen jó alapanyagok, mert van egy fejrészük, ami nagyon alkalmassá teszi őket különféle figurák megalkotására - ráadásul nagyon jól festhetők és tartósak.
A három figurához kiválasztottam négy dugót, és krémszínűre, valamint barnára festettem őket matt akrilfestékkel:
A Télapó-figurának piros filcből ragasztottam kabátot és sapkát. Érdemes tudni, hogy a filcanyagot jó minőségű papírragasztó stifttel nagyon jól lehet rögzíteni, és meg lehet vele spórolni mindenféle varrást. (Még a süvegét is ragasztottam, abszolút varrásmentes.) A sapka szélére fehér filccsíkot ragasztottam, a szakállát ugyanebből, akárcsak a kezét. A kabátra ragasztottam még egy pici gyöngyöt is gombnak, és megrajzoltam az arcot (a szakálla alatt mosolyog ám, csak ez itt most nem látszik) - ezzel Télapó készen is lett.
Hogy ne legyen egyedül, elkészítettem mellé Télanyót is, hasonlóképpen - neki persze csinos fürtös babahajat ragasztottam, és egy hölgyhöz illő csipkeszalagot is tettem a ruhájára.
És persze nem maradhatott el Rudolf sem, a piros orrú rénszarvas - a nagyobbik dugóba hat lyukat szúrtam, a négy lábnak, a nyaknak és a farkincának. A lábak és a nyak fapálcikából készült, a farok zseníliadrótból, akárcsak a fejen az agancs. Az orrot és a sálat piros filcből vágtam ki, a szemeket fehér kartonból ragasztottam, és filctollal rajzoltam meg.
Ha lesz a közeljövőben egy kis ráérő időm, biztos, hogy elkészítem a házukat is, mert ez nagyon hiányzik nekem - addig is elteszem őket a szekrény mélyére, hogy aztán majd december 6-án megjelenjenek a nappali ablakpárkányán, a kitisztított csizmácskákban... :-)
És a bizonyíték, hogy tényleg dugóból vannak :-)
