Nem is tudom, hogy telhetett el ennyi idő a legutóbbi koszorús bejegyzésem óta, hiszen ismertek, legszívesebben hetente gyártanék egy újabbat... :-) De mivel itt az ősz, igazán nincs mese, itt és most van ideje az őszi ajtókoszorú elkészítésének - éltem is az időzítéssel. Alapanyagok terén először kicsit gondban voltam, mivel az utóbbi időben egy elég makacs torokgyulladással küszködtem, így egyelőre még kimaradt az ilyenkor szokásos nagy őszi erdőbeli kirándulás - úgyhogy végül is előkotortam a tavalyi maradékokat, vágtam melléjük a kertből csipkebogyót, és megkerestem az Olaszországban nyáron gyűjtött ciprusterméseket, majd nekiláttam.
Az alap a legegyszerűbb szalmakoszorú volt, különlegesebb "hozzávaló" csak pár apró festett gomba és egy kismadár volt, amit muszáj volt rátennem. :-)
Az őszi koszorúk készítése mindig különleges öröm, mert szívet melegítő érzés tobzódni a termések-színek-bogyók kavalkádjában - már csak terápiás jelleggel is szívből ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta... aki igen, az pedig egészen biztosan tudja, mi annyira részegítően jó ebben :-)
Nem mutatok most lépésről lépésre képeket, hiszen ezzel csak annyi a teendő, hogy ragasztópisztollyal szépen felragasztgatjuk a terméseket-bogyókat a koszorúalapra, egymás után, míg be nem borítottuk az egészet. Ha megvagyunk, tehetünk rá egy szép szalagból kötött masnit - vagy éppen egy kismadarat, ahogy én is tettem....
