Alig vártam már, hogy a kicsik belenőjenek a Rumini-korszakba. Berg Judit mesesorozata már régen a polcon várakozott, a Nagyobbik még csak egyéves volt, amikor megjelent az első Rumini - de már akkor megvettem, mert tudtam, egyszer eljön az idő, amikor izgatottan hallgatja majd a hajósinas kisegér kalandjait.
És így lett. Amikor nemrég belekezdtünk az első könyvbe, a Nagyobbik pontosan azzal az izgalommal hallgatta, ahogy én azt hét évvel ezelőtt elképzeltem: az okos és talpraesett egérke története teljesen elvarázsolta, mint ahogy a tengeri hajósok világa, a kalózkalandok és a Szélkirálynő fedélzetén töltött mindennapok hangulata is - én pedig örültem, hogy ilyen könyvek is születnek még...és szintén öröm volt, hogy Kálmán Anna rajzai egyáltalán nem szájbarágósak, hanem sok-sok teret hagynak a képzeletnek.
Mint tudjátok, a nagyon-nagyon kedvenc mesék szereplőit el szoktam készíteni a kicsiknek, és gondoltam, Ruminit és az ő jó barátját, Balikót sem hagyhatom ki ebből. Most nagyon nem volt egyszerű dolgom, mert a fent említett rajzok fekete-fehérek és nagyon nehezen reprodukálhatóak térben - úgyhogy végül arra is jutottam, nem próbálom meg másolni az egérkéket, hanem csak elkészítem őket (persze Rumini csíkos pólóját muszáj volt megtartani). Szerepel még a terveim között Bojtos Benedek, Galléros Fecó (imádom) és Szimathy Johanna megalkotása is - de egyelőre még csak az első könyvet olvassuk, van egy kis időm még :-) De az biztos, hogy elkapott a gépszíj rendesen, tegnap már azon kaptam magam, hogy arra gondolok, hogyan lehetne a Szélkirálynőt házilag, méretarányosan elkészíteni... szóval Berg Judit nagyon tud mesét írni, az biztos. És remélem, még sokat-sokat fog! :-)
