Véleményem szerint teljesen tragikus tendencia, hogy a borászok újabban nem parafadugókkal záratják le az üvegeket, hanem azokkal a furcsa műanyagos hengerekkel - lehet, hogy borászati szempontból ez egy lenyűgözően haladó és biztonságos technológia, engem azonban rémségesen elkeserít. Hiszen míg a parafadugókat számtalan dekoratív célra fel lehet használni, ezek a korszerű akármik a nyomukba sem érnek ezen a téren... még szerencse, hogy akkor kezdtem el gyűjteni a dugókat, amikor még rendes parafából voltak, csodálatos egyedi, a barna számtalan különböző árnyalatát felvonultató feliratokkal - és így még mindig van belőlük három nagy üvegnyi :-)
Már jó pár parafadugós tárgy szerepelt itt a blogon, de ezeknél a dugókat többnyire dekoratív célra használtam, most viszont egy igazi használati tárgyat készítettem belőlük, és meg kell, hogy mondjam, rajongok érte :-)
A történet ott kezdődik, hogy a hétvégén garázst pakoltunk (van egy garázsunk, ahol autó nem áll, ellenben pompásan funkcionál házi raktárként, szerszámoskamraként, lekváros spájzként, pinceként, valamint mindent vivő búvóhelyként gyerekbulikon), annak ürügyén, hogy a garázs egy részét megkaptam az alkotós alapanyagaim tárolására. Most aztán több szekrénnyel és polccal is rendelkezem én egyedül, amire pakolhatom a ragasztókat-festékeket-szalagokat-faanyagokat-mintás papírokat-papírgurigákat stb., stb., és ettől egészen Martha Stewartnak érzem magam :-) Nyilván élek a gyanúperrel, hogy neki némileg több pakolóhelye van, és nem is valószínű, hogy egy garázssarokban tárolná az alapanyagait, de ez kicsit sem csorbítja az én saját örömömet.
Szóval, garázst pakoltunk, és előkerültek mindenféle kincsek, amelyeket mohón bezsákmányoltam az új polcaimra - például egy kis falap is, aminek az egyik oldalán volt valami felirat, de legott elvonatkoztattam ettől, és mint a Tom és Jerry-ben a macska szeme előtt a csillagok egy jobban sikerült tasli után, az én szemem előtt parafadugók vonultak el szépen körben - és máris láttam, mi lesz a jobb napokat látott kis falapból - alap egy borosdugókból készült szappantartóhoz. :-)
És így is lett.
Fogtam tehát a falapot és a dugókat:
Nagyjából megtervezgettem a dugók helyét. Középre, a szappantartó részre hosszában félbevágott dugókat szándékoztam ragasztani, a szélekre körben viszont egész, fektetett dugókat - így peremmel is fog rendelkezni a szappantartó, gondoltam én. Ennek megfelelően félbevágtam néhány dugót, és az így kapott darabokat a falapra ragasztottam.
(Ehhez erősragasztót használtam - most például UHU mindentragasztót -, mert a vizes/szappanos igénybevételhez kell a kraft.)
Ezután hallatlan önuralommal megvártam, amíg a ragasztó megkötött (ez mindig nehezemre esik, mert mindenazonnalkell), majd beragasztóztam a szélső dugók oldalát és a falap szabadon maradt csíkját is, és rátettem az egészben hagyott dugókat.
A biztonság kedvéért folyattam egy kis ragasztót még az illesztésekre, és ezután nem volt mese, tényleg meg kellett várni, míg az egész tökéletesen meg nem szárad.
De másnap aztán annál boldogabban vittem ki a fürdőszobába, és a mosdóról a kádra, a kádról a mosdóra raktam, tesztelve, hogyan érvényesül a legjobban... :-)
