Kétévesen
2013.05.21. 22:53 Nagyecsed
Nekem a leghihetetlenebb, de a naptárt nézve mégiscsak így van... kétéves lett a Kifli és levendula, egészen pontosan ma - és annyira furcsa érzés, hogy már két éve annak, hogy megírtam a legelső rövid bejegyzést. Akkor maga az oldal már egy éve megvolt, csak éppen semmit sem csináltam vele - valahogy azt gondoltam, elkezdeni egy blogot óriási lépés és borzasztóan nehéz dolog, feltétlenül ki kell várni azt a nagy pillanatot, amikor megérkezik az ihlet. Ma már persze tudom, hogy egy blogot a legkönnyebb elkezdeni, de fenntartani már sokkal nehezebb, ha pedig az ihletre várnék, valószínűleg sosem írnék semmit.... De akkor két éve csak vettem egy mély lélegzetet, és ezt írtam:
"A kezdés, az valahogy nem az én műfajom. Elkezdeni mindent nehezen tudok. Folytatni, azt már igen... a kitaposott úton lépkedni, ismerősként üdvözölni a dolgokat - ez már jobban megy. Ezért aztán nem írok most sokat. A következő biztosan könnyebben fog megszületni.
A kezdet általában mindig ijesztő, a befejezés általában szomorú; de ami a kettő között van, az számít igazán. Jó, ha ez eszünkbe jut, ha valaminek a kezdetén tartunk."
Szóval elkezdtem. Ahogyan az ilyenkor történik, eleinte csak a családom olvasta, néhány barát, de akkor is jólesett írogatni, sőt, igazából nem is számítottam arra, hogy bárki olyan elvetődik majd ide, akit személyesen nem ismerek. Ezért aztán rendkívül meglepődtem, amikor az első kommentek megjelentek :-) Jöttek az első, majd a további "közelebbi" kapcsolatok, ők a most is nagyon fontosak nekem - bár személyesen nem ismerjük egymást, sok-sok kedvességet kaptam tőlük, amiért nagyon hálás voltam. És aztán egyre többen írtatok, hihetetlenül kedvesen és sok szeretettel, nekem pedig elmondhatatlanul jó érzés volt, hogy milyen sok értékes ember gondolkodik és érez hasonlóan, mint én.
Nagyon jólesett a rengeteg komment, levél és megkeresés, sokszor ezek adták meg a hiányzó kis plusz energiát ahhoz, hogy tudjam folytatni. Mert hát tudjátok, munka, család, két kisgyerek, barátok és sok-sok más dolog mellett borzasztóan nehéz valami aprócska időt kiszakítani a napokból, hogy megmaradjon ez a kis sziget itt - és nem titok, hogy többször megfordult a fejemben, hogy elbúcsúzom a blogtól, főleg amikor eljött az az mérföldkő, hogy fel kellett adnom a "minden kommentre válaszolok" elvet... De aztán valahogy mindig lett újabb bejegyzés, és ezért elsősorban Nektek jár köszönet, a biztatásokért, a szeretetért.
Ha visszanézek erre a két évre, azt hiszem, nagyon szép és tartalmas időszak volt blogszempontból is - 3.375.000 oldalletöltés, 8.000 komment, 530 bejegyzés és sok-sok kedves olvasó. Akárhogyan is alakul a blog sorsa, mindig örülni fogok annak, hogy két évvel ezelőtt megírtam az első posztot - nagyon-nagyon sokat kaptam ezáltal, leginkább Tőletek.
Szívből köszönöm, hogy velem voltatok eddig! És most abbahagyom, mielőtt elpityergem magam... holnap jelentkezem :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://magyarszavak.blog.hu/api/trackback/id/tr606308951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
