"... az igazat mondd, ne csak a valódit..."
2014.04.11. 04:17 Nagyecsed
Ma van a költészet napja, ami egyben József Attila születésnapja - ezért most az egyik legkedvesebb versemet írom le tőle. Nagyon-nagyon örülnék, ha ti is ideírnátok kommentben a ti szíveteknek leginkább kedves verset (lehet többet is), mert olyan jó lenne látni, hogy ezekben az egyre rohanósabb években is meg tud maradni a versek varázsa, jelentősége, tisztelete... köszönöm, ha segítetek ebben.
Én ezen a napon mindig arra gondolok, mennyire szörnyen sivár lenne az élet a költészet nélkül - remélem, mindig lesz, aki átviszi a túlsó partra a verseket....
József Attila: Thomas Mann üdvözlése
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
Zene szerdára
2014.04.09. 04:13 Nagyecsed
Az elmúlt pár napban túl sokat nem tudtam tenni a blog érdekében - nagyon fájt a kezem. Furcsa is volt nem készíteni semmit :-) Most már szerencsére javult egy kicsit, bár a jótól még messze van, de remélem, innentől már gyorsan rendbejön.
Igaz, ha teljesen őszinte akarok lenni, azért nem hagytam teljesen magukra a festékeimet-ollóimat-ragasztóimat, mert készítettem egy szép nagy karton parasztházat az iskolai színdarabhoz - és a hangsúly a "nagy"-on van :-) De ezt leszámítva próbáltam pihentetni a kezemet, hogy ne kelljen végleg bezárnom a blogot.
Úgyhogy mára csak egy kis zene van - egyik kedvencemtől, Leonard Cohentől...
Gombok süthető gyurmából
2014.04.07. 04:21 Nagyecsed
A süthető, azaz hőre keményedő gyurma egyik legizgalmasabb felhasználási módja az, ha gombokat készítünk belőle. Erről az Nők Lapja Café oldalán írtam részletesen, és ha érdekel benneteket, hogyan lehet például édes epres gombokat készíteni kislányruhára, kattintsatok ide a leírásért - sok más nagyon jó kis ötletet találhattok itt, érdemes böngészni egy kicsit...
Vézna lábú kiscsirkék
2014.04.03. 07:56 Nagyecsed
A húsvéti készülődés persze akkor az igazi, ha a kicsik is részt tudnak venni benne. A következőkben egy olyan egyszerű papírdekoráció megvalósítását láthatjátok, ami szinte az első lépéstől az utolsóig a gyerekek műve volt, alig kellett itt-ott egy kicsit besegítenem - és szerintem nagyon is édes lett a végeredmény. Plusz előny, hogy papíron, némi fonalon és persze ragasztón-ollón kívül más nem is kell hozzá - igazi korhatármentes, takarékos húsvéti díszekről szólnak a következő képek.
Elsőként két egymásra tett, vastagabb fehér papírból kivágtak több tojásszerű alakot:
Az egyik tojásfélt papírragasztóval alaposan bekenték. Vágtak egy darab fonalat, amit papírragasztóra fektettek, a képen látható módon:
További rövidebb darabka fonalakat kötöttek a két lelógó fonalszár végére:
Narancssárga papírból csőrt vágtak, majd mintás papírból kivágták a tarajhoz szükséges darabokat, és ezeket is a ragasztós felületre tették:
A másik tojásfelet is beragasztózták, majd rátették az alsó részre, pontosan egymáshoz illesztve a széleket.
Mintás papírból szárnyacskákat vágtak, még ezeket is odaragasztották, mindkét oldalra, és már csak egy-egy pöttyszerű szemet tettek a madárkákra, odanyomva egy vastagabb fekete filcet - ezzel készen is lettek a vézna lábú, de azért igencsak gömböc kiscsirkék, igazi húsvéti hangulatot kölcsönözve az ágaknak :-)
Testvérek
2014.03.31. 04:39 Nagyecsed
Összesimulva, együtt játszva, egymást szólítva, este átsettenkedve a másik szobájába, felcsattanva, összevitatkozva, gyorsan kibékülve, egymást átölelve, puszikat adva, árulkodva, egy könyvet olvasva, közösen énekelve, együtt bohóckodva, csendben összebújva, sebekre gyógysimit adva, együttérzőn vigasztalva, egymást túlkiabálva, ugrálósan táncolva, nevetőgörcsben visítva, homlokot összeérintve, egy paplan alá bebújva, egy csokin osztozva, összeesküvéseket fontolgatva, határokat feszegetve, magányosan a másikra várva, boldogan egymás felé rohanva, ajándékot készítve, büszkén összemosolyogva, kuckókat építve, hibát helyrehozva, csendes pihenő alatt kacarászva, egymás kezét aggódva szorongatva, borogatást hozva, egyetértésben rajzolgatva, veszekedést abbahagyva, csillogó szemmel beszélgetve, karácsonyi csengőre előfutva, húsvéti tojásokat keresve, szülinapi tortán osztozva, csalódottan elsomfordálva, szívből bocsánatot kérve, bújócskázva, fűben együtt gurulva, autóban egymás vállán alva, babakori képeket nézve, kisujjesküket adva, játékokat cserélgetve, morcosan hallgatva, hajnalban együtt ébredve, észrevétlenül naggyá változva, mindennél erősebben összenőve, sírva-nevetve, véd- és dacszövetségben élve - testvérek.
Miss Potter húsvéti koszorúja
2014.03.27. 04:45 Nagyecsed
Beatrix Potter angol írónő meséit talán senkinek sem kell bemutatni. Miss Potter az 1900-as évek elején írta és rajzolta legelső történeteit, és bár a karrier ekkor még rögös utat jelentett a nők számára, ezek a mesék csakhamar meghódították egész Angliát. Nyúl Péter, Kacsa Jolán, Pecás Jeremiás és a többi híres Potter-mese magyarul is megjelent, és bár nagyon kedves, egyszerű és tanulságos kis történetek ezek, számomra az abszolút varázslatot a rajzok jelentik. A tüneményesen kidolgozott, különleges régimódi bájjal bíró illusztrációk annyira szeretnivalóak, hogy amikor a Nagyobbik kapott egy Beatrix Potter matricás foglalkoztató könyvet, addig rágtam a fülét, míg nekem nem adott egy ívet, amin ezek a csodálatos kis rajzok szerepeltek.
Mivel az állatfigurák között a legfontosabb és leggyakoribb szereplők a nyuszik, rögtön arra gondoltam, valamilyen húsvéti dekorációként fogom ezeket a matricákat felhasználni. Először tojásokat akartam díszíteni velük, de a valóságban nem igazán illettek össze - viszont az az ötlet, hogy kerüljenek rá egy húsvéti koszorúra, jó döntésnek bizonyult... legalábbis én rajongásig szeretek ránézni az elkészült ajtódíszre. :-)
Az elkunyerált matricás ív így nézett ki:
Először is kikészítettem egy szalma koszorúalapot:
Ragasztópisztoly segítségével bevontam izlandi mohával:
Ragasztottam rá pár tojáskát:
Mivel a rajzokhoz illő régimódi és mesebeli hangulatot mindenképpen meg akartam támogatni, kottapapírból pillangókat vágtam ki, és ezeket is felragasztottam.
A tavaszi hatás kedvéért néhány sárga zseníliapompont is felragasztottam, valamint pár spárgából készült masnit is. És persze utolsó simításként jöhetett a lényeg: a rajzokat egyenként kivágtam, és ragasztópisztollyal a koszorúra rögzítettem.
És ezzel el is készült az idei húsvéti ajtódíszünk - Beatrix Potter segítségével :-)
Csirkék tobozból
2014.03.24. 18:34 Nagyecsed
Pár nappal ezelőtt a Kisebbiktől kaptam egy rakás tobozt, amit az ovi udvarán gyűjtögetett nekem. Így karácsony elmúltával a toboz mint alapanyag méltánytalanul mellőzötté válik, holott amikor a kezembe vettem a kapott tizenpár darabot, hirtelen megvilágosodtam - hiszen ezeket lehetne másra is használni... méghozzá kimondottan aktuális célra, húsvéti dekorációnak. Mert a megvilágosodás lényege az volt, hogy a toboz szirmai ( bár nem vagyok benne biztos, hogy a "szirom" a megfelelő szó, de tudjátok, a kis barna izék) tulajdonképpen hasonlóan helyezkednek el, mint a tollak a madarakon - és ebből az ötletből lettek a lenti, húsvéti, valamint kimondottan oktondi külsejű kiscsirkék. :-)
Tobozok kiinduló állapotban, barnán és kicsit homokosan:
Egy sárga akrilsprayvel lefújtam hat tobozt, két rétegben, minden oldalon:
Az egyik tobozszirmot fent, valamint kettőt legalul ecsettel narancssárgára festettem (tégelyes akrilfestékkel):
Irodai lyukasztóval fehér kartonból pici korongokat lyukasztottam, a közepüket fekete alkoholos filccel megpöttyöztem, majd kettőt-kettőt pillanatragasztóval a tobozokra ragasztottam:
Kiscsirke nem létezhet nyakkendő nélkül nálam :-) Ők is kaptak egy-egy masnit, szintén pillanatragasztóval rögzítve.
Utolsó lépésként a tobozokra filcbetűket ragasztottam - persze ezeket papírból is ki lehet vágni, vagy akár el is hagyhatók.
Ezzel el is készültek a kis tobozcsirkék, és azóta (ha éppen a tobozajándékozó nem viszi el őket játszani) nagyon oktondin hirdetik a húsvét közeledtét.... :-)
Csibe evőkanálból
2014.03.20. 04:26 Nagyecsed
Ez a dolog akkor jutott eszembe, amikor megszámoltam az evőeszközöket, és 12 késsel, valamint 16 villával szemben 29 evőkanalat találtam a fiókban (és biztos, hogy az Alumínium Alkonyban is van még vagy tizenöt). Nem is értem ezt az aránytalanságot, hogyan? Mikor? Miért? De mindegy is, gondoltam, újabb kihívás barkácstéren, ami sosem árt. A kanalak mint mécsestartó ötlet már megvolt, tehát valami teljesen új kellett - és persze az sem árt, ha húsvéti az elgondolás... no és akkor beugrott a kiscsibe, valószínűtlenül hosszú manósipkában, és azt gondoltam, egy próbát megér. Persze ez így biztosan nem érthető, de mindjárt kisül a képekből, hogyan is lett csibe az evőkanálból :-)
Ez itt egy evőkanál. Ennél többet nem is tudok mondani róla. Szimpla, vékony, a hátoldalán már foltos és karcos - hasonló még egy darab van a fiókban, úgyhogy azt éreztem, az sem igazi veszteség, ha valami katasztrófa sül ki a dologból.
Először is lekentem fehér alapozó akrilfestékkel, három rétegben (ha ecsettel viszünk fel fémre ilyen sűrű típusú festéket, az mindig csíkos lesz - de ennek itt nincs jelentősége).
Sárga és piros festés következett - a sárga maga a csiberész, a piros pedig a sapka csíkjaihoz:
Szemek és csőr alkoholos filccel, a sapka végére pedig pillanatragasztóval egy pompon - itt már kezd alakulni a csibeség :-)
Végül pedig két kis kartonszárny sárga papírból, fonalból két cingár láb (mindent pillanatragasztóval rögzítettem a kanál belsejében) - és elkészült az evőkanálból lett sapkás kiscsibe.
Még muszáj volt egy masnit ragasztanom a nyakába, így lett igazán jólöltözött.
Szerintem (de az elfogultságom nyilvánvaló) igazán ennivaló :-)
Virágtartó sütőformából
2014.03.17. 04:20 Nagyecsed
A bármit nehezen kidobós típusba tartozom. Odáig mindig könnyen eljutok, hogy időnként átnézem és kiselejtezem a konyhaszekrényből a már nagyon megfáradt példányokat, de ezek aztán felvándorolnak a padlásunkra, ahol már simán nyithatnék egy konyhai idősek otthonát (ha megteszem, biztos, hogy Alumínium Alkony lesz a neve :-) ), mert csak úgy tobzódnak ott a használhatatlanná vált sütőformák, bevonatukat vesztett kislábosok, a céges ajándékbögrékről nem is beszélve... és van persze egy felső tízezer, akikben még látok valamire fantáziát, ezért ők még a padlásra jutás előszobájában, a garázsban tanyáznak.
A legutóbbi selejtezésnél szintén ide került egy sokkal jobb napokat látott gyümölcskenyérforma - és a végeredmény számomra mindennél ékesebben bizonyítja, hogy valóban érdemes még egyszer átgondolni, mit dobunk ki... a lehetőség szinte mindenben ott van.
Az alapul szolgáló lehasznált sütőforma tehát ez volt:
Elsőként alaposan átcsiszoltam egy smirglidarabbal - a rozsda nagy részét érdemes ilyenkor megpróbálni leszedni, mert képes átütni még több réteg akrilfestéken is.
Persze az összeset nem lehet így leszedni - úgyhogy végül nekikezdtem a festésnek: fehér akril alapozófestéket használtam, és több rétegben átfestettem a formát.
Nemrég vettem egy - szerintem - csodás szalvétát, amin igazából szinte csak feliratok vannak, de milyenek! :-) Ebből akartam egyet felhasználni a forma dekorálásához:
Kivágtam a szükséges részeket a szalvétából, a felső réteget leválasztottam. Dekupázsragasztóval bekentem a forma oldalát, és erre simítottam a szalvétát.
És végül már csak visszacsiszoltam itt-ott az éleket és a felszínt, hogy vonzón kopottas legyen - ezzel el is készült az új életet kapott sütőforma.
Most éppen bazsalikomot tárolok benne, de lehetne evőeszközt, tűt-cérnát, bármit... igazán nem is emlékeztet eredeti állapotára :-)
Pom Pom és barátai süthető gyurmából
2014.03.14. 04:55 Nagyecsed
A Kisebbik mostanában teljesen odavan a Pom Pom-mesékért, biztos, hogy már legalább ezerszer végigolvastuk mindegyiket, és persze kívülről fújja őket, de ettől még olvasni kell, nincs kibúvó. Egy ideje mondogatja már, hogy készítsem el neki gyurmából a főszereplőket, de kivételesen nem lelkesedtem annyira a feladatért - nem mintha nem imádnám én is a Pom Pom-meséket, mert dehogynem (ki nem?), de éltem a gyanúperrel, hogy Sajdik Ferenc papíron annyira fantasztikus, egyedi és vicces figuráit 3D-ben gyakorlatilag lehetetlenség visszaadni... de hát ki ne olvadna el attól, amikor egy majdnem hétéves kisfiú néz rá az ő kékeszöld szemeivel, és azt mondja, "Mama, ugye, megcsinálod...?"
Hát én mindenesetre nem tudtam ellenállni, és nekiláttam, hogy valami távoli, halvány árnyékát elkészítsem ezeknek a szereplőknek, akiknek a képe gyakorlatilag az ország kollektív kultúrájához tartozik - hiszen ezeken a meséken nőttünk fel annak idején, és ugyan ki ne tudná, mit kérdez Pom Pom Picurtól a mesék végén, amikor a kislány már majdnem belép az iskolába?
Szóval, nekiláttam - és az az igazság, hogy tényleg úgy volt, ahogy gondoltam, ezek a figurák valóban reprodukálhatatlanok, mert egyszerűen annyira egyediek és annyira utánozhatatlanok, hogy a gyurmaverziók csak egészen távolról, hunyorítva emlékeztetnek rájuk... de ha legalább egy kis vidámságot tudok adni ehhez a péntekhez, már megérte :-)
És azért persze el kell mondanom, hogy a Kisebbik majdnem sírt örömében, amikor megkapta Pom Pomot, Picurt és Artúrt - azt hiszem, pontosan olyannak látta őket az ő érzékeny, szerető, kékeszöld szemeivel, mint amilyenek a mesében....
A nagy csapat :-)
Gombóc Artúr, a kissé túlsúlyos, rendkívül édesszájú szárnyas
Picur, aki a könyvben Bogyó, de mindenképpen nagyon helyes kislány
Az igazi főszereplő, aki bámulatosan tudja változtatni az alakját.
Ha akarja, olyan, mint egy szőrpamacs vagy paróka
vagy egyujjas kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli
vagy papucs orrán pamutbojt,
de legtöbbször egy szőrsapkára hasonlít... :-)
Picur masniját szélesre és laposra készítettem,
így Pom Pom kényelmesen el tud rajta üldögélni, ahogy azt kell :-)
Dupla Pom Pom, dupla Picurral :-)
Úgyhogy ilyenek lettek -
de persze már megkaptam a rendelést a Radírpókra,
Festéktüsszentő Hapci Benőre, a Benzinszívó Szúnyogra,
Durrbelebummra, a Madárvédő Golyókapkodóra...
csak győzzem gyurmával :-)
De a legnagyobb egyéniség akkor is Artúr -
ráadásul a csokiimádatával igazi rokon lélek :-)
A figurák Csukás István Pom Pom-meséi és Sajdik Ferenc rajzai alapján készültek - köszönet mindkét mesternek a halhatatlan figurákért, amelyekkel sokunk gyerekkorát tették még szebbé.
