Napok óta küzdök egy teknősjelmezzel, és nem mondhatnám, hogy sikeresen... általában nagyon szeretek jelmezeket gyártani, és rendszerint nem is sikerülnek annyira rosszul, de ez! Ez nem életem fő műve, na. Tegnap estére eljutottam a tagadás állapotába, és ha Ő nincs, hát nem tudom, a Nagyobbik mégis mit vesz fel a szombati farsangon. De végül talán rendeződik a jelmezkérdés, bár a teknőspáncél még mindig gyenge pontunk, valami majd csak lesz... hát ilyen körülmények között a nálam állandóan fennálló barkácsolhatnék egészen kivételes, de igazán érthető módon a mélypontra zuhant, és úgy éreztem, most mindjárt összecuccolom az összes ollót és ragasztót, sok sikert kívánok a további pályafutásukhoz, és felőlem aztán mehetnek nyaralni a trópusokra, hajrá.
De aztán a kezembe került egy nemrég vásárolt famadárcsomag, és odabent a barkácsolós dzsinn lámpása pislákolni kezdett... persze most aztán nem kívántam semmilyen bonyolult dolgot, és végül csak egyszerűen bevontam papírral őket - de ennél több nem is kellett nekik, éppen így lettek szépek. Hozzáteszem, a másik motivációs tényező az volt, hogy megvettem az Éva magazin kreatív különszámát, amiben szép mintás papírok is vannak - kiegészítettem ezeket a saját készletemmel, és hozzáláttam. A végére egészen lehiggadtam :-)
A famadárkákat egyébként a húsvéti barkaágakra szánom majd - és így néztek ki kiinduló állapotukban:
A mintás papírból kivágtam egy akkora darabot, amelyiken elfért a madárka, és a fafelületet bekentem papírragasztó stifttel (jó alaposan). A madárkát a papírra nyomtam:
Kicsit vártam, hogy szikkadjon a ragasztó, majd körbevágtam a formát (ehhez kis, íves ollót célszerű használni).
Ezután a másik oldalon is elvégeztem ugyanezt. Megvártam, hogy a ragasztó biztosan megkössön, majd fogtam egy darabka smirglit, és a madárka széleit mindenhol lecsiszoltam - ezzel egyrészt el lehet tüntetni a levágott papír egyenetlenségeit, másrészt szép, egységes, minőségi külalakot ad.
Az összes madárka bevonása után egy fogpiszkálóval kilyukasztottam mindkét oldalon a papírt, az eredeti lyuk helyén (ezt egy kis tapogatással könnyen meg lehet találni):
Végül pedig már csak egyszerű konyhai spárgát fűztem bele, hogy fel tudjam majd akasztani őket, és ezzel készen is lettek.
Szándékosan nincs sem szemük, sem egyebük - ezzel az egyszerűséggel nagyon jól mutatnak, és igazán alkalmas díszei lesznek a barkaágaknak
(Azért szurkoljatok, hogy mégis legyen valami abból a pontpontpont teknősjelmezből.. :-) )
